Viszonylag korán csatlakoztam a Twitterhez, azt hiszem az ismerőseim közül elsőként - s sokakat én csábítottam a mikroblog-platformra, bár akkor még senki sem használta ezt a kifejezést. Akkoriban mindenki úgy magyarázta a beavatatlanoknak a kismadárral fémjelzett szolgáltatást, mint egy kezes kis eszközt, amellyel könnyűszerrel tájékoztathatják a barátaikat arról, hogy éppen mit csinálnak. A legelvetemültebb geekek szűk csoportjának a játékszere volt a Twitter és őszintén szólva nem láttam rá esélyt, hogy valaha olyan emberek is regisztrálnak, sőt mi több követni fognak, akik számára az internet egy nagy felhő, és az iwiwet úgy kell bekapcsolni a számítógépén, mint egy mikrót a konyhában.

Azóta sokat változott a világ - a Twitter meg nem kerülhette el a sorsát: felkapott lett és mára már boldog-boldogtalan telekürtöli a világot a gondolataival, 140 karakterbe szedve. Éppen ezért egy ideig fel is hagytam az egésszel - olvasgassa hogy kinek mikor fáj a hasa meg hogy szerdán mi lesz az ebéd az, akinek hat anyja van.. A másik szempont, ami miatt a kismadárnak mennie kellett az az, hogy semmi kedvem nem volt még egy alkalmazást futtatni csak azért, hogy egy további kommunikációs csatornát tartsak fenn időrablás céljából.

Aztán amikor bejelentették a Twitter-támogatást az Adiumban, előkotorásztam a jelszavamat és adtam még egy esélyt a dolognak. Egy szempillantás alatt megvolt mindenki, akit ismertem és időről-időre akadt egy-egy új követő, semmitmondó tweetekkel. Már kezdtem ismét lemondani az egészről, amikor szinte egyik napról a másikra nekiálltak felköltözni Twitterre a bloggerek, a celebek, a stúdiók, a legnagyobb brandek - aztán már a kisebbek is - a szoftvergyárak, a mozik, a pubok - egyszóval mindenki. Innentől kezdve értelmet nyert a mikroblog intézménye, mert a sok haszontalan - ám el kell ismernem, hogy néha valóban mókás - update mellett értékes információkhoz is hozzájutottam, méghozzá azonnal és a felesleges körítés nélkül.

Így vált újra a digitális hétköznapjaim szerves részéve a Twitter. Most írhatnám, hogy minden jó ha a vége jó, boldogan twittelek amíg csak élek - de abból egyrészt nem lenne post, másrészt nem teljesen igaz.

Twitter-támogatás az Adiumban - egyszerű, mint a százas szög

Az Adiumos megoldás előnye egyben a hátránya is: eddig ha benéztem egy ablakot - pardon tabot - akkor maximum rossz embernek számoltam be az előző napi futásról, vagy egy ártatlan szőkét próbáltam bevezetni az objektum-orientált programozás csodálatos világába (rendszerint kevés sikerrel, ami azt illeti). Innentől kezdve aztán semmi sem állhatott az utamban, hogy tévedésből világgá kürtöljem magvas ám kendőzetlen véleményem a nőkről, a politikáról és hasonló fontos témákról. Ami egyébként nem is lenne baj, ám a világ egyelőre nincs felkészülve az én magvas és kendőzetlen vélemény-nyilvánításaimra, ezért aztán csak óvatosan, apránként csepegtetve zúdítom a nyakatokba gondolataimat. Tulajdonképpen egy idő után rájöttem, hogy vissza is lehet vonni az efféle baleset-tweeteket, de hosszú távon ez sem lehet megoldás. Továbbá arra is rájöttem, hogy minél több embert követek, annál inkább elvonja a figyelmem minden mástól és fordítva: minél több tweetet tol az arcomba a rendszer, annál nagyobb az esélye, hogy lemaradok valami fontosról, míg mással pepecselek. Az Adiumba beépített "kliens" külleméről inkább már nem is beszélnék, bárki megállapíthatja hogy ronda és barátságtalan - de ezt senki sem vághatja a készítők fejéhez, hisz' a koncepciót teljesen eltalálták: építettek egy twitter-klienst, amely teljes mértékben beleilleszkedik az azonnali üzenetküldő-miliőbe.

Nyilvánvalóvá vált tehát, hogy váltanom kell, még mielőtt megint megcsömörlök az egész csiripeléstől és - immár másodszor - kihajítom a kukába az egészet a madárral meg a követőimmel együtt. Hosszas kutakodás, csalódások sorozata után tegnap végül rábukkantam A Végső Megoldásra a TweetDeck személyében. Önálló alkalmazásról lévén szó csak akkor csiripel bele az életembe, amikor én akarom, ha más dolgom van egész egyszerűen lelövöm, nincsen matatás a beállításokban, pipázgatás meg megerősítés - cmd+q és jóéjszakát. Nos, ez eddig nem valami nagy találmány, erre bármelyik kliens képes, úgyhogy nem is húzom tovább, lássuk az érveket:

Adobe Air alapokon

Okos húzás, így a multiplatformos működés egy csapásra megoldott. A telepítés teljesen zökkenőmentesen ment a Macbook Prómon, gondolom nincs ez másképp Windowson és Linuxon sem. Még is csak egy webes szolgáltatásról van szó, jó döntésnek tartom az Air-t, bravó!

Egy, illetve többhasábos elrendezés

A TweetDeck panelekben, azaz hasábokban gondolkozik. Minden panel egy mikroblog-folyamot tart naprakészen, úgy mint a követett felhasználók tweetjei, személyes üzenetek (direct messages), vagy példának okáért egy keresés találatai (erről rövidesen bővebben is szót ejtek). Felül (vagy alul, ha úgy állítom be) pedig egy kellően nagy sávot hagytak a készítők gondolataink, képeink és videóink(!) megosztására. Ha akarom úgy néz ki a program, mint egy "hagyományos" (mégis hogy beszélhetnénk hagyományokról egy 21. századi szolgáltatás esetén? :D) twitter-kliens, ha akarom úgy néz ki, mint egy atomerőmű vezérlőközpontja - Rizsa barátom az "űrhajó" címkét ragasztotta a felületre, mondván azt sem tudja, melyik kapcsolóhoz nyúljon hirtelen. Részben igazat is adok Neki, de bízz bennem - öt perc használat után minden a helyére kerül! Egyébiránt akit mégis zavar az egész képernyőt beterítő csiripelés, egyszerűen átválthat egy oszlopos kinézetre, ám akkor le kell mondania azokról az extrákról, amik azzá teszik a TweetDecket, ami. No de haladjunk tovább!

Az irányítópult: minden információ kéznél van.

Elmentett keresések panel

Mi értelme tartalmat gyártani és szolgáltatni, ha nem kereshető vissza? Hát, nem sok.. Keresni ugyan a twitter.com-on is lehet, ám a TweetDeck ennél is tovább ment. Lehetőségünk van kifejezés(ek)re keresni, majd ezeket a többi mellett egy csinos kis panelben megjeleníteni, s amíg csak be nem zárjuk, a program naprakészen tartja az eredményeket. Felbecsülhetetlen eszköz minden tematikus blogger, vagy egy adott téma iránt élénken érdeklődő kezében. Mondok egy példát, ha netalán nem éreznéd át a dolog jelentőségét! Szenvedélyes futó vagyok (talán nagyképűség a drámai szóhasználat, nézzétek el most az egyszer :)), blogot is vezetek róla - úgyhogy kötelező jelleggel nap mint nap bújom a twittert a futással kapcsolatban álló arcok és beszólásaik felkutatása okán - na ennek mostantól vége! Csak hadrendbe állítok egy kereső-panelt a "futas" szóra és a TweetDeck gondjaira bízhatom magam, amint valaki a futásról csiripel, én tudni fogok róla és megtehetem a szükséges lépéseket. Bámulatos, hol tart már a technika, nem igaz!?

Csoportok

Bizony a Twitter tagjai egyelőre nem szerveződhetnek csoportokba, a rendszer egész egyszerűen nem lett felkészítve erre. Más, rivális(?) szolgáltatások (pl. status.net, leánykori nevén identi.ca) már régóta lehetőséget biztosítanak erre, ám a twitteresek egyelőre áthidaló megoldásokkal kénytelenek beérni, amennyiben ilyesmire támadna gusztusuk. A TweetDeck erre a problémára a saját háza táján nyújt gyógyírt: a kliensen belül létrehozhatunk csoportokat, melyekhez bárkit hozzáadhatunk, akit csak követünk. A dolog igazi hátulütője az, hogy ezeket a csoportokat csak mi látjuk, csak mi ismerjük - így aztán nem is hivatkozhatunk rájuk és arra sincs lehetőség, hogy egy-egy tweetet célzottan egy csoportnak küldhessünk el. Arról fogalmam sincs, hogy ez a közeljövőben változik-e - erre utaló jel, hogy a csoportokat a szerveren tárolja a kliens (többek között ezért kell felhasználói profilt létrehoznunk a tweetdeck.com-on), ám én magam nem tartom túl jó ötletnek egy olyan funkció meghonosítását, ami hivatalosan nem támogatott a Twitter részéről: mert hát ha a birodalom előállna valami hasonlóval, a rebellis TweetDeck máris jól megszívatta saját magát, a Twitter meg csak röhög a markába; senkinek sem hiányzik az ilyesmi.. No, mindenesetre vannak csoportok és szépen ki-be kapcsolgathatom őket, attól függően, éppen mire vagyok kíváncsi. Azonnal létre is hoztam egy csoportot azoknak a mikrobloggereknek, akiket személyesen is ismerek, valamint akiket szakmi okok miatt követek és végül egyet a vicces celeb-bloggereknek (definíció: @angelday, @winklair). Ezzel nagyjából rendet is teremtettem a házam táján és máris magam előtt látok egy olyan szép, új világot, ahol egész egyszerűen nem létezik ez az ömlesztett, tarka-barka mikroblog-folyam, csak gondosan megalkotott csoportok és szép, katonás rendben felsorakozott tweetek vannak - Istenem de szép is volna..!

Új követők figyelemmel kísérése, követése, blokkolása helyből

Nagyon kiemelik ezt a funkciót mindenhol, pedig engem annyira nem vett le a lábamról, de mindenki döntse el maga.. A New Followers panel bekapcsolásával egy helyes kis listát kapunk azokról, akik az utóbbi időben iratkoztak fel a tweetjeinkre. Azonnal viszonozhatjuk a bizalmat és mi is feliratkozhatunk rájuk, esetleg blokkolhatjuk, és - amennyiben kitöltötték - bővebb információval lát el minket a program az újdonsült barát-jelöltekről. Ha hirtelen eltűnne az illető neve a lista tetejéről, már le is buktattad a nótorius cserbenhagyásos követővadászt. Megmondom őszintén ez engem teljesen hidegen hagy, főleg hogy már azt sem tudom megmondani, hogy mit ettem ma reggelire, nem hogy arra emlékeznék, ki mikor vett fel és hová..

Egyéb finomságok

A bőség zavara - mindenre van egy gomb

Az alábbiakban kitárgyalt funkciók egyrészt más kliensekben is megtalálhatóak, másrészt nem bírnak akkora jelentőséggel, hogy külön kiemeljem őket.. harmadrészt pedig megint igen csak elszaladt velem a ló és ideje gátat szabni a gondolataimnak. Tehát tényleg csak felsorolás szintjén: a postolt képeket képes kliensen belül megjeleníteni, sőt a behúzott képeket automatikusan feltölti egy választott képmegosztó-szolgáltatásra - így már ezzel sem kell külön bajlódni. Amennyiben regisztráltál a méltán népszerű bit.ly url-rövidítő szolgáltatásra, megadhatod adataidat, melyeket figyelembe vesz a program, amennyiben rövid címeket kell eszkábálni, hogy elférj 140 karakterben. Így a TweetDeck-ről kikürtölt címeket is statisztikázza a bit.ly - úgyhogy aki szereti a számokat meg a grafikonokat, most egész biztosan csapkodja a tenyerét örömében. Amennyiben kíváncsi lennél, az adott panelben mi volt a legnépszerűbb téma és ki csipogta a legtöbbet, a felhő-ikonra kattintva címke-felhőszerű megjelenítésben láthatod, mik mennek mostanában, a bárányfelhőkön kívül - vááá.. ez ám az igazi cloud-porn - és én kérek elnézést! Van még egy vicces szolgáltatása a kliensnek, mégpedig a tweetek lefordítása (angol nyelvre). Gyakorlati haszna nincsen, legfeljebb egy jót derülhetünk a végeredményen - amennyiben ez volt a programozók szándéka, akkor elérték :)

Nem tettem említést a Facebook- és Myspace-integrációról, sem az iPhone-os verzióról - sajnos ezek engem teljesen hidegen hagynak, Myspace-t és iPhone-t nem használok, a közösségi oldalak üzenőfalai, meg ki-mit-csinál-éppen szánalmas marhaságai meg mindig is halálra idegesítettek (iwiw üzenőfal - távozz sátán!); ám lefogadom ezen feladatait is kifogástalanul ellátja a program. Amennyiben mégsem, mint teljes értékű twitter-kliens, még mindig megállja a helyét a TweetDeck - desktopon, mert az iPhone-os TweetDeckről Attila barátom mélységesen lesúlytóan nyilatkozott - ezt egyelőre sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom.

Természetesen a szóban forgó alkalmazás sem hibátlan, mint ahogy maga a szolgáltatás sem mentes a leállásoktól, egyéb malőröktől. Egyesek valóban túl összetettnek, komplikáltnak találhatják a felületet, nekik egész biztosan jobban fekszik egy letisztult kliens, mint például a Tweetie, vagy más eszközökbe integrált twitter-támogatás. Aztán nem egyszer előfordult olyan, hogy nem küldte ki az tweetemet a program, ám erről elfelejtett tájékoztatni, továbbá arra is volt már példa, hogy egy hozzászólásom kiment vagy háromszor egymás után. Összességében még is egy nagyon ígéretes, aktívan fejlesztett eszközt kap kézbe a mikroblogger, ha ad egy esélyt a TweetDecknek. Vérbeli twitteresek pedig egész biztosan értékelni fogják azt a szintű komplexitást (említettem hogy a program több twitter-accountot is gond nélkül lekezel..?), melyet véleményem szerint egyelőre csak ez a kliens adhat meg - ha pedig még azt is hozzáteszem, hogy a program teljesen ingyenes minden szolgáltatásával együtt, akkor azt hiszem egyet értünk abban, hogy egy próbát megér, még a legelvetemültebb hétköznapi twitter-hacosoknak is!

Linkek:

TweetDeck
Twitter
TurulCsirip - Magyarország legkedveltebb mikroblog szolgáltatása.
Szavazás: Mivel twittelsz?