Nagy elkötelezettje vagyok az ebookoknak, amit csak lehet, digitális formátumban, virtuálisan veszek kézbe. Ez alól kivételt képeznek a hosszabb lélegzetvételű, szépirodalmi művek, a regények, novellák, melyekkel jobb szeretek elvonulni egy sarokba, eldőlni az ágyon, még lefekvés előtt kivégezni pár fejezetet. Ezt a hangulatot számítógépen nem lehet visszaadni, arról nem is beszélve, hogy nem adja meg ugyanazt a konformérzetet sem a digitális könyv. Kíváncsi leszek változik-e a helyzet, ha majd hozzájutok egy jóravaló ebook-olvasóhoz (Amazon Kindle, példának okáért) ám azok borsos ára miatt ez a veszélyes egyelőre nem fenyeget..

Mivel amatőr szinten fotózom - és minden percét imádom, szívesen veszem a témával kapcsolatos szakmai lapokat. Mikor elektronikus formában fogyasztható magazinok után kutattam, akkor fedeztem fel magamnak a Zinio-t és vele együtt a fotográfiával kapcsolatos magazinok garmadáját. Gazdasági megfontolásból végül kettő példányra fizettem elő - szerintem igen jó áron, a papír-alapú verzió árának töredékéért - az egyik a Shutterbug, a másik pedig az American Photo.

..a fotográfia félig művészet, félig mesterség

A Shutterbug inkább a felszerelésre, a fotózás technikai oldalára koncentrál, míg az American Photóból inspirációt meríthetek a gyönyörű képek nézegetése közben. Mivel a fotográfia félig művészet, félig mesterség, fontosnak tartom, hogy legalább alap szinten képben legyek a technikai újításokkal, a legújabb vázakkal, lencsékkel és fifikás szoftverekkel. A tesztek és ismertetők mellett röviden vázolják a szerkesztők egy-egy jól sikerült kép kulisszatitkait, mely legtöbbször enyhe túlzással kimerül a záridő, blende-érték és fókusztáv megadásával, ám nekem sokszor ez bőven elég.

Akkor mi teszi ki azt a 188 oldalt - jöhet a jogos kérdés, a válasz sejtéseim szerint senkinek sem fog tetszeni: a reklámok. iszonyú mennyiségű hirdetést pakolnak a magazinba, melyek nagy része nekünk, európai olvasóknak teljességgel haszontalan, úgy sem fogunk Amerikából fotópapírt rendelni, vagy használt vázakkal csencselni NY-ban. Azért van haszna a reklámoknak is, többek között így ismerkedtem meg az Alien Skin Bokeh c. szoftverével, vagy a Phase One kamerákkal.

Ha már a Phase One-nál tartunk, meg is említeném az egyik cikket, ami a legfrissebb Shutterbug-ból megfogott, ez pedig a 65 megapixeles digitális hátfal tesztje a gyártó saját vázával kombinálva. Bizony, ez már középformátum, ami egy croppolt szenzoros Nikon D80-tulajnak erősen az elérhetetlen álom-kategória.

Aztán tetszett a Marshall Harrington-cikk, csak lehetett volna kicsit terjedelmesebb is, szívesen olvastam volna a védjegyének számító "Deconstructed Image"-technikáról bővebben is. A könyvismertetőket elolvastam, a Sigma DP-2 tesztet csak átfutottam - régóta elterveztem, hogy beszerzek egy kompaktot is a tükörreflexes mellé - az írás nem győzött meg, hogy a DP-2 lenne a tökéletes választás, ám a Pentax-tesztet már kihagytam, nem tudott lekötni.

Akit érdekelnek a vakuk, mindenképpen vessen egy pillantást a Nissin cég villanóira, bevallom sosem hallottam róluk, pedig mint kiderült, szinte a kezdetektől jelen vannak a szakmában és igen innovatív, japán cégről van szó, a termékei pedig megérnek egy misét. Még nem volt időm utánajárni, de ha kedvező áron adják a termékeiket, talán meg is találtam az olcsó alternatívát a Nikon SB-900-asokra. Megkockáztatom ez a cikk viszi a pálmát ebben a számban - legalább is ami engem illet.

Ha bővebben érdekel a téma, látogasd meg a magazin honlapját, vagy lapozz bele a Zinión.