Együtt futunk, és mégis külön -
Október 20-ig lehetett szavazni azzal kapcsolatosan, hogy a fuTAMÁS olvasói kivel és hogyan futnak legszívesebben. Végül az a furcsa helyzet állt elő, hogy a szavazatok alapján vagy egyedül szerettek futni, vagy tökéletesen hidegen hagy Benneteket, hogy lohol-e még valaki Mellettetek. Senki sem ragaszkodott hozzá, hogy kizárólag többedmagával áldozzék a futás oltárán. Szép! Ez azt jelenti az én olvasatomban, hogy szűk/tágabb környezetemben (a virtuálisban is) mindenki igen elszánt sportember, akivel komolyan számolni kell az életben és a pályán is. Emlékszem annak idején, mielőtt belevágtam az egészbe - és ez még jóval azelőtt volt, hogy megvettem volna életem első valamirevaló futócipőjét - mindig azzal odáztam el az indulást, hogy nincs kivel belevágnom ebbe az igen csak félelmetes és rémisztő sportba.. Aztán megjöttek az első futó-fecskék, én meg kedvet kaptam a dologhoz és már az sem érdekelt, lesz-e társam vagy sem. Megvettem a cipőmet, a Nikeplus-ketyerét, majd előtúrtam egy kényelmesnek tűnő pólót meg egy melegítőnadrágot és megtettem az első bátortalan lépéseket a szomszédos utcasarkon. Nem ma volt - ennek idestova lassan fél éve lesz, mostanra pedig már 495 km-nél tartok, tehát egy edzés híján félezer kilométert tapostam bele a jó öreg Pegasusba. Hogy ebből az 500-ból mennyit futottam egyedül és mennyit társaságban - nos, őszintén megmondom lövésem sincs, de a számok nagy valószínűséggel hasonló képet adnának, mint a lentebb látható - a szavazás eredményét reprezentáló torta-diagram.
